• agylaci

NEKIK SZURKOLJ A YOUNG GLORY-N!

A Young Glory a fiatal kreatívoknak szervezett reklámversenyek marathoni verziója. 8 hónap alatt 8 brief, amit a világ vezető reklámszakembereiből összeállított zsűri bírál el. Bárki jelentkezhet a világ bármely országából, ha reklámmal foglalkozik és 30 alatt van. Korábban 2014-ben ért el haramadik helyezést egy magyar csapat (Marosi Geri , Vaskó Annabella és Vass Dávid), idén pedig két újabb magyar fiatal, Maróti Timi és Dobrik Georgina hasítanak a mezőnyben, ahol most épp a második helyen állnak. Velük beszélgettem a szokásos online-doksis formában, hogy megtudjam, mekkora elszántság kell egy szinte az egész évet átívelő versenyhez, minek tudják be eddigi sikerüket, és hogy mit tanácsolnak azoknak, akik csak fontolgatják az indulásukat. Remélem, példájuk másokat is inspirál majd, és egyre többen lesznek, akik beneveznek a későbbi versenyekre.


Végül úgy döntöttünk, hogy mivel 8 hónapig így nézegettük egymást, ilyen lesz a képünk is.



Honnan jött az indulás ötlete, és az hogy együtt vágjatok neki?


MT: Mindketten nagyon szeretjük a fiatal kreatívokonak szóló versenyeket. Hazai pályán már voltak is sikereink, igaz, ekkor még nem párosként indultunk, sőt, még nem is ismertük egymást. Gina 2019-ben a Eurobest és a Golden Drum előválogatóját nyerte meg, én pedig ugyanebben az évben a Young Lionsön versenyeztem Cannes-ban.


Később összebarátkoztunk, és adta magát a dolog, hogy ha már így alakult, miért ne próbálnánk ki a közös melót is egy versenyen. Igazából nem gondolkoztunk sokat az induláson, teljesen természetesen jött az egész. Ha a pontos pillanatra vagy kíváncsi, az így történt:


Először dolgoztatok párként. Milyen volt a közös meló?


MT: Meglepően könnyen ment, már a legelején is. Voltak olyan ötleteléseink, amikor 2-2,5 órát simán beszéltünk, megállás nélkül. Nem voltak kínos csendek, meg hümmögések a másik ötleteire, tényleg elég gyorsan egymásra kapcsolódtunk. Azért örülök, hogy így lett, fájt volna bebukni azt a 250 eurós nevezési díjat, amit vakon megelőlegeztünk magunknak.


DG: Hiába nem dolgoztunk még együtt előtte, rögtön összehangoltan tudtunk ötletelni. Jól reagáltunk egymás gondolataira, kölcsönösen táplálkoztunk a másik ötleteiből, hallgattunk a másikra, szóval szuper volt.




Mi volt a célotok az indulással? Egy szakmai ujjgyakorlatnak, tapasztalatszerzésnek vagy kiugrási lehetőségnek szántátok?


MT: Bőven a COVID közepén vágtunk bele ebbe a versenybe, amikor az egész kommunikációs szakma egy óvatosabb üzemmódra kapcsolt. Engem az izgalom vonzott az egészben. Motivált, hogy kipróbálhatjuk magunkat együtt, és szabadabban gondolkozhatunk, kötöttségek és jövőpara nélkül. Persze ilyenkor a távolban azért ott csillog az ember szeme előtt az érem is, de nálam nem ez volt az elsődleges cél. Gina lehet hogy máshogy van ezzel.


GD: Ugyanezt érzem. Nekem a verseny elkezdése előtt nem is lebegett a szemem előtt a győzelem, egyszerűen csak szerettem volna egy jó copyval, izgalmas briefekre kötöttségek nélkül dolgozi. A COVID miatt kialakult lockdown pedig csak még inkább megerősített ebben, úgy érzem jól kihasználtuk a nehéz helyzetből adódó le nem vezetett energiákat.



A Young Glory a többi fiataloknak szóló versennyel szemben egy hosszú, nehéz, többfordulós folyamat. Mennyire féltetek attól, hogy nem lesz időtök vagy energiátok arra, hogy olyan anyagot adjatok be, amivel elégedettek vagytok?


MT: Szerintem ettől féltünk a legkevésbé. Az egynapos rapid kreatív versenyek után, az 1 hónapos határidőkkel hirtelen időmilliomosnak éreztük magunkat.


GD: Az biztos... azt éreztük, hogy mindenre lesz időnk egy hónap alatt, aztán rá kellett jönnünk, hogy végtelenségig tudnánk formálni az ötleteket.



Az előzetes várakozásaitokhoz képest miben más a verseny? Nehezebb? Könnyebb? Inspirálóbb? Megerőltetőbb?


MT: Ez egy türelemjáték. 8 hónapig folyamatosan dolgozni kell a briefeken, és akkor sem szabad elveszíteni a motivációt, amikor 4 hónapig nem jön semmilyen eredmény a leadottakra. Tanulságos, nehéz és időigényes folyamat, ezen nem lepődtünk meg. A folyamatos várakozás viszont párszor mélypontra küldött minket.


GD: Amikor semmilyen visszajelzés nem volt az első körökre, nehezebben dolgoztunk az anyagokon. Nem tudtuk, hogy jó-e, ahogy megoldjuk a feladatokat, és valóban nem motivált, hogy nem látjuk az eredményeket. De kitartottunk, és azért is odatettük magunkat, ahogy tudtuk.



Mindketten ügynökségen dolgoztok, de nem ugyanannál. Hogy tudjátok összeegyztetni a közös munkát? Egyáltalán mennyi időtöket veszi igénybe?


DG: A briefek havonta érkeznek, kialakult nálunk egy rendszer: első hét pihenés, második-harmadik hét ötletelés, harmadik-negyedik hét kidolgozás. Az, hogy ez mennyi idő? Ha egy nap lenne rá, akkor azt töltenénk ki, de ha három hónap lenne rá, akkor azt. Mivel a hétköznap estéink és hétvégéink állnak rendelkezésre, emiatt túl sokszor nem szólt közbe az, hogy máshol dolgozunk, és valahogy mindig megoldottuk az ötletelést. Volt hogy Timi elment elintézni valamit és volt, hogy én főztem meg közben egy vacsorát. A verseny alatt egyébként lehoztunk fejenként 1-1 COVID-ot, meg én egy orrsövény műtétet.


MT: Ez azért is érdekes, mert ha COVID előtt indultunk volna a versenyen, akkor tuti mindig személyesen ötletelünk volna, amit nehézkesebb lett volna összehozni. Tavaly októberre már annyira alap volt mindkettőnk munkahelyén a call-kultúra, hogy egyértelmű volt, hogy így fogunk dolgozni ezen is. Amikor épp volt szabad 10 percünk, felhívtuk egymást és ötleteltünk.


Fun fact: épp most adjuk le az utolsó forduló anyagait, és egyetlen egyszer sem ötleteltünk személyesen a 8 hónap alatt, pedig azért nem ritkán találkozunk. Hát így.



Eddig nagyon kedveli a zsűri a munkáitokat, az ukrán csapat mögött a második helyen álltok. Innen már csalódás lenne nem a dobogón végezni?


DG: Persze, szerintem természetes rossz érzés lenne a kezdeti sikerek után, ha nem olyan helyezést érnénk el, amivel elégedettek vagyunk. De nem emiatt indultunk neki, és így is rettentően büszkék vagyunk az eddigi eredményükre, igyekszünk ezt szem előtt tartani.


MT: Kegyetlen kérdés. Valószínűleg igen. Picit minden forduló után csalódottak vagyunk, amikor nem emeli ki a zsűri a munkánkat, szerintem ez a természetes.


A Young Gloryban mentálisan az a legnagyobb kihívás, hogy elfogadjuk, hogy a fordulókért felelős kreatívigazgatók (akik egy személyben írják a briefet, és bírálnak el több száz munkát) is emberek. A véleményük akarva akaratlanul is szubjektív lesz. Szinte minden forduló dobogósaiban fel lehet ismerni egy mintát, ami leírja az adott zsűrielnök ízlését. Volt, aki a digitális megoldásokat kedvelte; volt, aki storytellinget várt; volt, aki a funkcionális megoldásokat díjazta és olyan is, aki az innovációt kereste. Ez egy olyan tényező, amit nem láthatunk előre, hiszen nem ismerjük személyesen őket.


De persze ez nem csak ennyi, azt is látjuk, amikor egy másik csapat egy olyan agyeldobós zseni megoldást hoz, amit bűn lenne nem díjazni. Ilyen volt például a szingapúri csapat februári aranya, amit mindketten imádtunk.


Ez egy összetett játék, nem könnyű nyerni. Bárki viszi haza a végén azt a fullos kis pecsétgyűrűt, megdolgozott érte.



Melyik munkátokat szeretitek a legjobban? Esetleg van olyan, amit szerintetek többre kellett volna értékelni a zsűrinek?


DG: Nekem van olyan, amit design szempontból imádtam, és van olyan ötlet, amit nagyon erősnek éreztem koncepcionálisan, meg persze amiben mindkettő összeér.


MT: Az első forduló kb. legelső ráindulása volt a Miquela-ra épülő Killing of a CGI Influencer nevű koncepciónk. Jött az ötlet, és azt éreztem, mint amikor szerelmes vagy, és hirtelen bizseregni kezd az egész tested. Szerencsés együttállás volt, hogy az akkori zsűrielnök (Matt Eastwood, McCann Health) is beleszeretett az anyagba, és kaptunk is érte egy aranyat.


A másik kedvencemet a novemberi fordulóra adtuk le, óriási reményekkel, de végül nem ezt, hanem két másik munkánkat díjazta a zsűri. A Tomcsányinak találtunk ki egy Ultimate Home-Office Shirt nevű megoldást: egy üres póló rajta egy AI markerrel, amit Zoomon keresztül bármilyen mintázatúra átalakíthatunk.


Ebben az is érdekes, hogy nem sokkal a leadás után a Wavemaker kijött a Green Look Tee nevű kampányával, ami kb. ugyanez a megoldás volt, csak ők egy másik insightra építettek. Hipnózison nyertek is vele már pár díjat, de szerintem hosszabb lesz a sor ennél. Elég menő az ötlet.


Mennyire tájékozódtatok a korábbi indulóktól? Beszéltetek velük? Kaptatok tanácsot?


DG: Mindig próbálunk up-do-datek maradni az aktuális trendekkel, aktuális díjnyertes projektekkel, így a nyertes anyagokat már a verseny előtt is nézegettük. Nem beszélgettünk korábbi indulókkal, de a munkáikat megnéztük hogy tanulhassunk belőle.


MT: Láttuk, hogy voltak korábban magyar helyezések, de nem kerestük meg őket a kérdéseinkkel. Szerettük volna 100%-ig magunkénak tudni ezt az egészet, szóval végig nagyon kevés tanácsot fogadtunk el, és a nap végén mindig csak egymásra hallgattunk.



Ti mit tanácsolnátok a jövőre indulóknak?


DG: Egyszer csináljátok végig, többször ne. Az elsőnél tegyétek oda magatokat amennyire csak tudjátok, nagyon jó érzés lesz, aztán engedjétek el.


MT: Igen, ha már csináljátok, toljátok meg minden erőtökkel. Próbáljátok meg minél több oldalról megközelíteni a briefet, és adjatok le annyi koncepciót, amennyi csak belefér a hónapba. Simán lehet, hogy lesz olyan forduló, amikor semmit nem nyertek, és olyan is, ahol egyszerre több érmet is behúztok pár jó ötlettel. Nálunk ez tök jól működött, így kaptunk a 2. körben egy ezüstöt és egy bronzot, két egymástól totál távoleső ráindulásra.



A Young Glory mellett sok rövidebb lefolyású, fiataloknak szóló reklámverseny lesz még az idén. Fogtok-e idén együtt indulni valamelyiken?


MT: Amíg mehetünk, és élvezzük, addig tutira versenyezni fogunk.


GD: Egyetértek, amíg lehetőségünk van rá, fiatal kreatívként/30 alatt versenyezni, addig szeretnék élni ezekkel a lehetőségekkel, mert nagyon jó tapasztalás, sokat lehet fejlődni vele és irtó nagy fun.



Mekkora távolságot éreztek a napi munka és a reklámversenyeken tapasztalt szabadabb, bátrabb légkör között? Mennyire tudjátok használni azt a típusú kreativitást és gondolkodásmódot, amit egy ilyen verseny megkíván?


MT: Hú, hát nyilván teljesen más a kettő, nehéz ezt így összehasonlítani. A Young Gloryn nincsenek határok, ha mondjuk Billie Eilishre akarom építeni a kampányt, akkor senki nem fog integetni a zsűriből, hogy szorri, erre most nincs büdzsé. A valóság nem ilyen, a napi munkában más fejjel kell gondolkodni.


DG: Ez volt alán a legfőbb motiváló erőnk amikor jelentkeztünk. Izgalmas így dolgozni, hogy a kreativitásunknak tényleg sem szabhat határt. Igen, volt, hogy Billi Eilish lett a legfőbb influencerünk, meg mesterséges intelligencia segíségével újra szereztünk néhány dalát Amy Winehousenak, és Ariana Grande is kiállt az egyik ötletünk mellett. Ezeket az ötleteket meghagyjuk a kreatív versenyekre, de amit ezekből tanulunk, azokat meg hasznosítjuk a mindennapi munkában, de ott kalkulálni kell a brief kötöttségeivel.




A végére csak annyit tennék - megköszönve a lányoknak a válaszokat - hogy ha valaki az olvasottak hatására fontolgatja, hogy megméretteti magát egy reklámversenyen, annak máris itt a remek lehetőség. Épp most van ugyanis a MAKSZ által az Arany Penge reklámverseny kereteiben szervezett, idénre megújult és még izgalmasabbá tett Zsenge Penge nevezési időszaka, ahol a nyertesek a szakma elismerése mellett a jövő évi D&AD fesztiválra szóló belépő- és repülőjegyet is bezsebelhetik. Szánjátok el magatokat, válasszatok egy kategóriát, és nevezzetek még ma!



0 comments

Recent Posts

See All