• agylaci

KI A FENÉT ÉRDEKEL A REKLÁM ÉS AZ ADDICT?

Mi szükség van reklámblogra egy olyan országban, ahol a reklám szinte szitokszónak számít? Ez a kérdés teljesen jogosan merülhet fel bárkiben, én viszont megfordítanám a dolgot. Szerintem éppen az mutatja a hiányát, hogy mennyire rossz a reklámok megítélése itthon. Ez alapján nem hogy az addictra, de még sok-sok másik reklámblogra is szükség lenne a hazai médiában.



Hiszem, hogy a reklám ügyének egyik gátja az itthon szinte teljesen hiányzó reklámértőbb és befogadóbb médiaközeg. Az egyik nagy kritika a hazai megbízók felé általában az, hogy nem elég bátrak. Nem bíznak az ötletek, a jó sztorik erejében, amik képesek sokkal nagyobb hatást elérni mint a hagyományos csatornákon terjesztett kampányok. De ez csak részben az ő hibájuk. Sok más tényező mellett a meglévő reklámofób médiaközeg is gátolja egy egészségesebb, támogatóbb szemlélet és gyakorlat terjedését, hiszen a natív módon terjedni próbáló, earned médiát célzó kampányoknak komoly ellenszélben kell érvényesülniük.


Kicsit nyugatabbra, egy régebb óta fejlődő és sok évtizednyi tapasztalatot magába építő reklámkultúrában a reklámot tényleg a kultúra részének tekintik. Persze ott sem a pop-up bannerek és a Youtube bumperek miatt alakult ez így, hanem mert a reklámok úgy próbáltak meg relevánsak maradni, hogy nem csupán a fogyasztók idejét akarták igénybe venni, hanem igyekeztek a figyelemért cserébe valamit adni is. Szórakoztatást, tájékoztatást, gondolatébresztést, véleményformálást vagy akár társadalmilag fontos kérdések feszegetését.

Ezért a hasznosságért cserébe a média is megengedőbb a márkák kommunikációjával szemben, és elsősorban a hírértéket, nem pedig a profitlehetőséget látják benne.

Nálunk a reklám páriának számít a médiában. Hiába része a mindennapoknak, az általános közbeszédnek, a közéletnek és úgy egyáltalán az életünknek, a velük kapcsolatos témákról írni majdnemhogy tabunak számít a legtöbb helyen. Az újságírók, szerkesztők általában gyanakodva, már-már ellenségesen tekintenek mindenre, ami mögött egy márka áll. Többek között azért, mert a reklám egyenlő a szemükben a pénzzel, vagyis bármiről írni, amiért pénzt is lehetne kérni, teljességgel értelmetlen. Ezért szinte sosem számolnak be olyan történésekről, eseményekről vagy éppen tartalmakról, amelyek mögött egy márka áll. Hiába lenne valódi hírértéke, hiába érdekelné az olvasókat vagy nézőket, egy márkával vagy kampánnyal kapcsolatos hír nem vagy csak nagyon ritkán kerülhet a natív tartalmak közé.


A hazai médiakörnyezet


Nagyon kevés olyan médium van ma, amely akár csak minimális érdeklődést is tanusítana a reklámok iránt. A nagy portálokra szinte képtelenség bekerülni ezzel a témával. Míg a különféle művészeti ágak, a sport, vagy éppen kiemelt szakmák történéseiről magától értetődő természetességgel számolnak be, addig egy izgalmas hazai kampány vagy azzal kapcsolatos esemény falakba ütközik. Legutoljára talán Kasszás Erzsinek sikerült ezt a gátat megugrania, akkor érezték úgy a magazinok, hogy a márkázás ellenére is be kell számolniuk a témáról, különben lemaradnak a hírversenyben. Egyedül akkor tesznek kivételt, ha egy középkategóriás celeb jelenik meg valahol egy reklámban, de ha még egy három évaddal ezelőtti X-Faktor döntős se szerepel benne, akkor esélye sincs.


Akkor írjanak róla a szakmai kiadványok - hangozhat a jogos felvetés. Nézzük, kikből is áll ez a kör! A szakma nagy zászlóshajója, a Kreatív korábban egy magas példányszámú és nagy presztízsű szakmai kiadvány volt, mára azonban sokat veszített jelentőségéből. Bár még mindig az eslő számú szakmai magazinnak számít, a hazai reklámközeget már nehezebben tudja megmozgatni az egyre inkább az online és social felületekre tolódó újság. Nem őket akarom ostorozni, az egyre szűkülő piaci lehetőségekhez képest még mindig komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy ez változzon (például néhány hete újult meg teljesen a magazin online felülete), de egyedül szélmalomharc, amit vívnak. A Kreatív mellett elindult, a médiával vagy marketingkommunikáció különböző területeivel foglalkozó pár magazin (amik közül talán a Marketing és Médiát tudnám megemlíteni) még szűkebb rétegekhez ér csak el, és számukra sem igazán irányadóak. Mellettük pedig végképp alig akad olyan felület, ami kifejezetten reklámokkal foglalkozna.


A párbeszéd hiánya


Ami ennél is nagyobb probléma, hogy a hazai reklámtörténésekről alig zajlik publikus párbeszéd. A Kreatív.hu oldalain korábban pezsgő viták voltak a kommentek között, mára már a Facebook posztok alatt is csak nagy ritkán alakul ki valódi beszélgetés. Ebben annak is nagy szerepe van, hogy míg korábban a Kreatív magazinban kiemelt szerepe volt a reklámkritikáknak, mára ez a műfaj teljesen eltűnt. Kritikák helyett már az ügynökségek által írt kampánybejelentők maradtak csupán, amit minimális szerkesztés után már meg is lehet osztani a közzel. Építő jellegű vita, párbeszéd ezek környékén egyszerűen nem tud kialakulni. Ki akarna egy közleménnyel beszélgetni?


Jobb híján kisebb reklámos oldalak próbálják a párbeszédgenerátor szerepét betölteni, de amíg korábban 7-8 ilyen is működött az addict mellett (creativeads, brief blog, Szívlapát), mára szinte mindegyik megszűnt.

Hogy azért valami pozitív dologról is beszámoljak, kiemelném a Reklámtörténet nevű oldalt, ami az utóbbi években egy kifejezetten üde színfolttá vált. Szerzői a nemzetközi események mellett igyekeznek néha hazai történésekre is reagálni, a színvonalat pedig az oldal mögött álló két tapasztalt kreatívigazgató garantálja. Ők ráadásul amolyan reklámos Don Quijoteként még a reklám témájú könyvkiadás műfaját is próbálják meghonosítani itthon, amiért külön piros pont jár. Pozitív fejlemény még a 24.hu által gründolt Reklámszünet podcast, amit Szigeti Péter (a 24.hu és a Kreatív korábbi főszerkesztője) vezet, a Mediátor podcastja a ReBrief, valamint a Wanamaker blog elindulása, amit Chimie, az addict egyik korábbi társszerzője jegyez. Ebben a rövid sorban talán még a Reklámügynökségnél dolgozom Fb-oldalt és Kaszás Györgyöt említeném meg, aki egyre ritkábban ugyan, de szintén a Facebookon osztja meg az aktuális reklámokkal kapcsolatos gondolatait.


És ezzel tulajdonképpen be is zárult a kör. Bárki, bármit csinál, minimális médiavisszhangra számíthat csupán, ezért gondolom, hogy itt az ideje, hogy mi reklámosok is aktívan tegyünk ez ellen. Nem azt mondom, hogy mindenkinek azonnal reklámblogot kellene indítania, bár őszintén szólva ez se lenne ellenemre. Az viszont bizonyos, hogy sokkal de sokkal több energiát kell tennünk ebbe. Többet kell foglalkoznunk a reklámok elfogadottságával, és aktívan kell részt vennünk a médiaközeg alakításában. A saját eszközeinkkel kell lobbizni, érvelni a reklámok mellett, amivel egyszerre mozdíthatjuk előre a szakma ügyét is.


Persze, itt mindjárt jön a riposzt, hogy tetszenének fasza kampányokat csinálni, és nem azon sírni, hogy a sok szart, amit az ügynökségek gyártanak, nem reklámozzák ingyen a lapok. Nem arról van szó, hogy a reklámkészítők oldalán ne lenne tennivaló. Bőven lehet és kell is emelni a hazai reklámok színvonalát. De ennek a folyamatnak egy fontos eleme kell, hogy legyen annak a nyilvánosságnak a megteremtése, ami segíti ezt. Azzal, hogy teret ad a tényleg jó ötleteknek, hogy megváltoztatja az újságok ab ovo reklámellenes alapállását, és segít leküzedni az általános reklámfóbiát. Néha akár egy kommenttel vagy akár egy lájkkal is tehetünk ezért. Ez a mi munkánk, és nem is kevés.

2 comments

Recent Posts

See All