• agylaci

SZEXUÁLIS IDENTITÁS ÉS REKLÁM

Nem szokásom poltikai, főleg nem kormányzati kérdésekkel foglalkozni a blogon, de amikor a politika nemhogy házhoz jön, de egyenesen rárúgja az ajtót a teljes reklámszakmára, akkor nem maradhatok csendben. A szexuális irányultság egy prűd, valóságtagadó és kirekesztő normától eltérő bemutatásának tiltása a reklámokban és a médiában olyan szinten torzítja el a bennünket körülvevő világot és értékrendet, amiben nem tudok némán részt venni.



A kormány a Keleta-ügy óta, tulajdonképpen jó egy éve tervezi egy pedofilllenes törvénycsomag kialakítását. Úgy tűnt, hogy a céljaik egybeesnek minden jóérzésű emberével, és tényleg az a megfontolás vezérli őket, hogy a gyermekeket megvédjék a szexuális kizsákmányolás minden formájától. A napokban azonban olyan javaslatokkal egészítették ki az egy hónapja beterjesztett törvénytervezetet, amelyben teljesen tudatosan mossák össze a pedofíliát a homoszexualitással, és ezzel egy olyan elem kerülhet az elvileg a gyermekek védelméről szóló törvénybe, amely nemhogy alkalmas a homoszexualitás megbélyegzésére, a velük szembeni hangulatkeltésre, hanem konkrétan nincs is más célja. És hogy mi köze ennek a reklámhoz? Sajnos nagyon is sok. A tervezet konkrétan így fogalmaz:


"Tilos az olyan reklámot tizennyolc éven aluliak számára elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg."

Mennyire sunyi és aljas már a megfogalmazás is! JELENÍTI MEG! A mondat végén, szinte úgy mellékesen odavetett kifejezés, mégis alapjaiban írja át a teljes médiaszabályozást. A törvény ugyanis innentől kezdve a gyermekek káros befolyásolásának tekinti, ha valaki segítő szándékkal, felvilágosító, az elfogadást segítő kampányt szeretne indítani. A homoszexualitás - bármennyire is szeretnék egyesek így beállítani - nem attól terjed, hogy a gyerekek tudomást szereznek róla, és megtetszik nekik. Ez egy sokkal összetettebb és mélyebben gyökerező folyamat, amit sokkal inkább megérteni kellene a tiltás helyett. Megérteni és elfogadni pedig csak úgy lehet, hogy nem dugjuk homokba a fejünket, nem teszünk úgy, mintha ez a jelenség nem létezne, hanem beszélünk róla, így jutva közelebb a megértéshez. Egy identitását kereső fiatalnak akkor is nehéz dolga van manapság, ha teljesen biztos a saját nemében és nemi irányultságában. Ha viszont nem az, akkor segítségre, támogatásra és elfogadásra van szüksége, nem pedig arra, hogy valakik ítélkezzenek felette.


Ezt az értelmes párbeszédet és egyáltalán, a valóság értéksemleges bemutatását teszi lehetetlenné ez a törvény. Nemhogy a Love is Love kampány válna a jelenlegi feltételek között elépzelhetetlenné, de az utóbbi idők egyik legpozitívabb, legelfogadóbb kampánya, a Család az család is. Az azt közzétevő civil szervezettől, a benne résztvevő ügynökségeken és médiumokon át egészen Gulácsiig mindenki elmarasztalható lenne, ha részt vesz egy pozitív, a megértést és a párbeszédet elősegítő kapmányban. Agyrém! Helyette marad a begyöpösödött, a valóságot kizáró, gyűlölködő és kirekesztő hozzáállás, ami nagyszerűen alkalmas lesz majd arra, hogy rengeteg embert meghurcoljanak majd a közeljövőben. És hogy azok a gyerekek, akiknek tényleg problémát okoznak ezek a kérdések, ne találjanak támogatást, elfogadást a környezetükben. Ezért hatalmas a felelősségünk nekünk reklámosoknak is, és ezért nem maradhatunk csendben.


Na nem mintha eddig annyira bátran támogattuk volna ezt az ügyet. Ügynökségi szinten sokan csatlakoztak ugyan a Nyitottak vagyunk kezdeményezéshez, és az Isobarnak is volt egy virtuális pride felvonulás aktivitása, de ezen túlmenően nagyon keresnem kell az emlékezetemben, hogy találjak valamilyen kampányt vagy legalább olyan elemet, ahol úgy viselkedtek a márkák, ahogy ez egy normális közegben elvárható lenne. A szivárványos Ikea-zacskók nem itthonról érkeztek, de legalább nálunk is forgalomba kerültek. Emellett néhány kósza Ikea-poszt volt, aholez a téma egyáltalán említésre került. A Sport szelet edző néhány évvel ezelőtti Pride-posztja ugrik még be, illetve egy leszbikus csók egy vagy egy transz karakter egy 7 évvel ezelőtti Voda reklámban. Aztán agyjából vége is. A magyar szpotokban még csak véletlenül sem szerepelnek a saját nemükhöz vonzódó karakterek. Tulajdonképpen eddig is agyonhallgattuk és a szőnyeg alá söpörtük ezt a kérdést. A reklámok világában boldog és szép családok szerepelnek csak, még elvált szülők sem jelenhetnek meg, nemhogy egy gyermekét közösen nevelő férfi vagy női pár.


De most már nem is fognak, marad a hazug, idealizált, sehol sem létező paralell reklámvalóság. És nem lesz olyan kampány sem, ami segíthetne a homoszexualitás létező és nagyon is valós jelenségének megértésében és elfogadásában. És ezzel még sötétebbé és ellenszenvesebbé teszi azt a világot, amiben a gyerekeink felnőni kényszerülnek. Tudom, hogy erről ezen a felületen puffogni nem sokat ér, de nem tudom, mit tehetnék még. Eszköztelennek érzem magam, szomorú, csalódott és mérges egyszerre. Ha lesz rá mód, hogy többet is tegyek ellene, rám számíthattok.



0 comments

Recent Posts

See All