• agylaci

ÚJRA ARANY A PENGE!

Csütörtökön végre újra volt egy jó estéje a reklámszakmának. Egy év kihagyás után nemcsak visszatért a legrangosabb hazai reklámverseny, az Arany Penge, de ami legalább ennyire fontos, újra volt díjátadó buli, ami minden évben egy kicsit a reklámok és reklámosok ünnepévé is emelkedik.



A Pengén idén a covid miatt elmaradt tavalyi forduló miatt két év termését díjazta a zsűri. Ez meglepő módon nem látszott meg a díjazott munkák színvonalán. Nem arról van szó, hogy gyenge lett volna a felhozatal - igazából nem lehet panasz az ötletekre - de azt azért messze nem állítanám, hogy kétszer olyan erős lett volna a mezőny. Jót tett viszont a versenynek a Covid Response kategória kialakítása, amiben a vírushelyzetre reagáló kommunikációs megoldásokat lehetett nevezni. Annyi ilyen jellegű munka született tavaly, hogy kifejezetten jót tett a versenynek, hogy ezeket egy külön csoportba gyűjtötte, így nagyobb figyelmet kaphattak.


A díjkiosztó helyszíne idén a megszokott (és időközben sajnos bezárt) Ankert helyett a városmajori Majomhoz lett, ami szuper választásnak bizonyult. A hangulatos szabadtéri helyszínen felállított színpad körül ugyan egy kicsit szűkös volt a hely, de legalább egy kicsit összeterelte az embereket. A Tubival és Unicummal oldott hangulaton amúgy is érződött, hogy mindenki ki volt már éhezve a találkozásra, és egy közös reklámos happeningre.


Nincs kizárva, hogy az elfogyasztott fröccsöknek is szerepe volt ebben, de én úgy éreztem, mindenki örülni tudott egy kicsit a másik sikerének is. Kisstílű féltékenykedés helyett valóban a munkákat értékeltük, és ünnepeltük.

Persze, mindenkiben maradhatott hiányérzet (bennem is van némi nyoma), de összességében elmondható, hogy a legtöbb kategóriában megérdemelten nyertek vagy éppen nem nyertek a munkák. Volt szerencsém a zsűrizés folyamatában is részt venni, ahol hasonló tapasztalataim voltak. Mindenki igyekezett a díjat leginkább megérdemlő pályázatot kiválasztani, és kemény viták után én is az éreztem, hogy többnyire meg is találtuk azokat.


A Grand Prix-t idén a Telekom kampánya kapta, ami a 6:3-as mérkőzésnek állított emléket azzal, hogy a digitalizáció előnyeit úgy mutatta meg a felhasználóknak, hogy nem csupán beszélt róla, hanem be is bizonyította azt. Voltak, akik vitatkoztak ezzel, de a kreatív szakmában ez a szép, sosem fog mindig mindenki egyetérteni. Én megérdemeltnek tartom, mert a Grand Prix így idén egy olyan kampányt állít reflektorfénybe, ami nem a kiszámítható TVC-key visaul-banner szentháromságra épített, hanem a sztori erejében bízva az ötlethez szabta a kampány felépítését és a médiaválasztást.


Kiemelkedett még az idei ötletek közül a Romani design Green look digitális megoldása, a Telenor Love Plant és Greenpeace műanyagellenes kampánya, valamint a Család az család kezdeményezés is, aminek szomorú aktualitást adott a az időközben azt tiltólistára helyező homofób törvény.


Ez persze egy erősen szubjektív értékelés, de mindig érdekes, hogy ilyenkor néhány nap elteltével mi marad meg, melyik kampányokra emlékszik még az ember. Nekem ezek ragadtak meg, ezek érték el azt az ingerküszöböt, hogy talán évek múlva is emlékezzek majd rájuk.

Az Év ügynöksége nem nagy meglepetésre a Mito lett, ahogy a Telekom is megérdemelten kapta az Év ügyfele díjat. Furcsaság, de valahol érthető, hogy a Pengén egy második év ügyfele díjat is kiosztottak. Ezt a legtöbb különböző kampánnyal díjat szerző ügyfélnek ítélik oda, amit most a Telenor érdemelt ki. Sokan felkapták a fejüket, hogy ez hogy történhetett, és mi értelme is van tulajdonképpen. A megoldás amilyen bonyolultnak tűnik, annyira egyszerű. Néhány éve, amikor amikor egymás után többször is olyan “megbízók” kapták a kitüntetést, akik csak nagy jóindulattal nevezhetők valódi ügyfélnek a szó klasszikus értelmében, többször is furcsa helyzet állt elő. Egyszer egy I am Yank nevű DJ srác (akinek az őt foglalkoztató ügynökség készített egy nemzetközi szinten is agyondíjazott mobiljátékot) utána pedig a túl sokat éppen nem kommunikáló budapesti Lego store (nem a LEGO, hanem a bolt) lett az év ügyfele. A szervezők ezt követően azt találták ki, hogy az ilyen anomáliák ellensúlyozására egy másik, "valódi" ügyféldíjat is létrehoznak, hogy ne torzíthasson ekkorát egyetlen sikeres kampány. Maga a szándék és az ötlet is jó volt akkor, az már más kérdés, hogy szükség van-e még erre a továbbiakban is.


Ami engem illet, nagyon büszke vagyok arra, hogy az ACG-vel egy nehéz időszak után egy sikeres pengét zártunk. Az Vodafone Ők Lapja kampányunk a New York Festival shortlist után most egy arany és bronz pengével gazdagodott, az integrált kampányok királykategóriájában a Soproni Szuperképességekkel sikerült egy bronzot behúznunk, de a Nissan Navarának (Kékes 1015), és az Együtt az Autistákért alapítványnak készített munkáinkat is fémmel díjazta a zsűri. Ami legalább ekkora öröm volt, hogy a KRU által szervezett Zsenge Penge tehetségkutató verseny most kihirdetett győztesei között négy ACG-s is volt. Jó érzés volt a srácokat látni, akik között voltak olyanok, akik tényleg mindent az ACG-ben tanultak a reklámszakmáról.


A hajnalig tartó buliból nem utolsóként mentem haza, de azt hiszem még épp azon ponton távoztam, hogy méltósággal tudjam zárni az estét. Tényleg szuper rendezvény volt, nagyon jó volt ismerős és akár kevésbé ismerős arcokat is együtt látni. Olyan érzés volt, mintha tényleg működne még ez a szakma, és szeretnék a benne dolgozó emberek azt a közeget, amit együtt teremtünk. Csináljuk ezt így tovább, és előbb-utóbb jutni fogunk valamire.


0 comments

Recent Posts

See All